HTML

Egy fiatal kutató hétköznapjai

Ez a blog egy fiatal kutató(nő) hétköznapjait mutatja be néhány érdekességgel megfűszerezve. Nem szól tudományos cikkek elemzéséről vagy elméleti tudományról, ellenben szól a valódi hétköznapokról kifejezetten nem kutatóknak és egy kicsit a kutató-palántáknak.

Támogató

A blog a TÁMOP 4.2.4.A-1 kiemelt  projekt  keretében meghirdetett ösztöndíj-támogatásnak köszönhetően valósult meg, a magyar állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával.

Friss topikok

Hódok vs. aranysakálok

2013.12.27. 23:08 fvikusz

Kiskorában az ember mindenféle furcsa foglalkozásokat talál ki magának, ha megkérdezik a felnőttek, hogy mi akarsz lenni, ha nagy leszel? Egypárra tisztán emlékszem: állatgondozó, csillagász, meteorológus. Azt hiszem, az már akkor is tisztán látszott, hogy valamilyen természettudományos foglalkozást fogok választani, amikor kéregmintákat vettem a kertünkben lévő fákról egy papír és színes zsírkréták segítségével (az ötlet egy természetbúvár könyvből származott, amit már ki tudja, hogy melyik rokontól kaptam, de ez úton is köszönet érte).

Nemrégiben egy konferencián járva végre egy olyan előadást hallottam, melynek hatására felelevenedtek a régi szép emlékek, az ökológiai és nomád táborok az erdő közepén, a növény mintavételek a rét közepéről és a növénynevek tanulgatása, az erdőjárás és a rettegés az éjszakai hangoktól, ami jó esetben a faluból idetéved kutyától, rossz esetben egy vaddisznó vagy ki tudja milyen rémisztő vadállattól származtak.

Ez az előadás a hódokról szólt. Valójában bármi másról is szólhatott volna, a lényeg az előadó szenvedélye volt a foglalkozása iránt (mondhatni, hogy az egyetlen hód szakember itt kis hazánkban, persze ki is foglalkozna pont velük). De azért pár szót a hódokról. Tudtátok, hogy:

  • A hód a 19. század derekán tűnt el Magyarországról, majd 120 évvel később jelent meg újra, és mára komplex közösség alakult ki?
  • Egy hódvárban statisztikailag 3,5 hód lakik?
  • A hód az emberen kívül az egyetlen élőlény a Földön, aki gátak építésére és vízszintszabályozásra képes, akár a világűrből is látható méretű hódvárak kialakításával? Úgymond egy igazi „ökológiai mérnök".
  • A hód elterjedése konfliktusokat generál, mivel természetes ellensége nincsen, de az erdők kirágásával jelentős károkat okoz?
  • Magyarországon ma egyedülálló populációdinamikai esemény zajlik: a hód és a délről érkező aranysakál, ami a hód potenciális ragadozója egyszerre és természetes módon települ vissza a nyugati területekre?
  • A hód valójában bazi nagy? A legnagyobb testű őshonos rágcsálónk, akár 30 kg is lehet.hódék.jpg

Mindenkinek egy hódot! (Kurt Vonnegut után szabadon.)

Szólj hozzá!

Az egy mólos sósav esete

2013.11.27. 21:36 fvikusz

- Igen, és akkor ezeket az ampullákat ki kell főzni egy mólos sósavban. Oké?HCl_res.jpg
- Persze, oké, sima ügy.

Hm. 1 mólos sósav. Az hogy is van? A hidrogén móltömege az 1, az még megvan, a klóré – hm, valami 37? 37,2
 talán? Hú, de régen kellett, régebben persze fejből tudtam. Na, nem baj, elsunnyogok, megnézem egy periódusos rendszerben. Oké: 35,45, majdnem eltaláltam. Akkor lássunk is neki. Na de a sósav, annál a tömény nem is tömény, hanem csak valahány százalékos. Ezt titokban meglessük. Igen, 37%, rajta van az üvegen. De ebből most akkor hogy lesz 1 mólos?

(Másik embertől): - Hello, Te hogy is szoktad az ampullákat kitisztítani?
- Azokat ki kell főzni sósavban.
- És milyen koncentrációjú sósavat használsz?
- Egy mólosat. (Ez a világ legtermészetesebb dolga. Pofonegyszerű.)

Csönd. Egy PhD-vel azért mégsem kérdezhetem meg, hogy de Neked véletlenül nincsen meg kiszámolva, hogy akkor pontosan mennyi 37%-os sósavat is kellene 1 liter vízhez adni, hogy 1 mólos legyen? Téblábolás. Ilyen nincs. Nincs mit tenni, elosonok a számítógéphez. Google keresés: 1 M HCl. Első találat: „How do you prepare a solution of 1 M HCl?" Éljen, meg vagyok mentve. Nem is vagyok olyan gáz. MÁSOK SEM TUDJÁK!

Jójó, de ha nagyon akartam volna, akkor ki tudtam volna számolni, csak hosszabb idő lett volna...

Szólj hozzá!

Címkék: labormunka

Blogtalálkozó

2013.11.05. 20:42 fvikusz

- Az meg mi? – kérdezem én.
- Még ezt sem tudod? De aranyos. – mondanák informatikus barátaim.

blog a neten res.jpgMinden esetre ki fog derülni, mert november 1117 között netes blogtalálkozó lesz, amely a szervezők vágya szerintkutatatoknet.jpg a hazai kutatói és tudományos weboldalak és blogok seregszemléjét fogja véghezvinni. Csak úgy véletlenül akadtam rá, de egyben meg is lepett, hogy egészen sok tudományos blog létezik az országban, sőt, a nemzeti kiválóság program kapcsán rengeteg friss blog is indult az idén. Legtöbbje persze egészen komoly, tudományos eredményeket tartalmazó és elemző blog, de szerencsére minimum egy, az enyémhez hasonlót is találtam a világhálón. Remélem az új blogirókban (mint amilyen én is vagyok) későbbre is megmarad a kedv. Addig meg találkozunk a neten.

Szólj hozzá!

Laborok a világban

2013.10.27. 21:09 fvikusz

A kicsit túlzó cím valójában összesen három labort jelent, ahol életemben hosszabb-rövidebb időt eltöltöttem:

  • A saját laborunk Budapesten
  • A Newcastle-i Egyetem egyik analitikai laborja
  • A Duisburg-Esseni Egyetem korábban duisburgi, később esseni mikrobiológia laborja

Na azért legalább három olyan jelentős nemzet, mint az angol, a német és a magyar egy-egy laborját fel tudom mutatni.

laborban_crres2.jpg

labormunka2res.jpgAlapvetően a saját laborunkról mindig azt gondolom, hogy szörnyen dzsuvás. Nehéz ügy ez, mivel talajjal dolgozunk, ezért óhatatlan, hogy egy kis talaj kiszóródik itt, egy kis talaj kiszóródik ott. Illetve ha egyszerre 4 PhD és 10-12 szakdolgozó/diplomázó használja ugyanazt a kb. 30 négyzetmétert, akkor nem is csoda. Becsületünkre legyen mondva néha fogjuk és rendet rakunk.

Jöjjön akkor az első ellenpélda: Newcastle-ben 2005-ben éppen átköltözött a kutatócsoport az új épületbe, ahol open-office, geotermikus fűtés és egyéb nagyon friss dolgok voltak. Itt a laborban a cipőre és a hajra kék zsákot kellett húzni és a padlóról, asztalokról szinte enni lehetett volna. Akkor azt gondoltam: hm, ezek az angolok igazán rendesek. Aztán jött a meglepetés: a régi épület régi laborja még a mienknél is koszosabb! Mindenhol vegyszernyomok, sárga lepusztult csempe, ócska műszerek. A két teljes véglet.

Második tapasztalat: Németország. A csoport korábban Duisburgban székelt, aztán két éve átköltöztették őket Essenbe, ergó szintén vadiúj labor. Na, itt aztán megvan a német precizitás: minden szépen feliratozva (nem az üvegen alkoholos filccel, hanem szép színes felragasztós cetliken), az üvegedények, kupakok, pipetták, pipettahegyek tökéletes rendben. És ami a legtutibb: mindenkinek saját munkaasztala saját szekrénnyel ahol a essen labor.jpgmunkához szükséges dolgait, eszközeit, mintáit tarthatja, így aztán mindenki a saját kuplerájáért felelős (persze olyan nincsen). A biztonsági előírások szuperpontos betartása (persze, mi is betartjuk, természetesen...). Minden héten más felel az autoklávozásért: csak kikészíted délután a klávozandót és reggelre ott van a munkaasztalodon. Ehhez persze nem árt egy vadiúj programozható autokláv (sterilezésre alkalmas készülék) érintő képernyővel. (Megjegyzem, biztosan többet romlik el, mint a mi 100 éves autoklávunk, amin minden mechanikus, mert nálunk is az újabbakkal van a gond.) A pipettahegy tartókat pedig mindenki maga feltölti, ha egyszer kifogyasztotta!

Kedves munkatársak, hajrá!

Szólj hozzá!

Címkék: labormunka

Hogyan legyél biomérnök a Kutatók Éjszakáján?

2013.09.30. 20:41 fvikusz

Avagy: Hogyan legyél környezetgyógyító és környezettoxikológus?

badge_res.jpgKülönleges élmény volt a Kutatók Éjszakáján előadást tartani. Már előtte kiderült, hogy egy egész középiskolás osztály vár az előadásra, kiknek vezetője kolléganőm és bájos segítőtársam volt kémiatanárnője. Ez egy kicsit ránk tette a nyomást, de aztán megráztuk magunkat és belevágtunk.

Egészen meglepő volt az iskolások figyelme és érdeklődése az egyetemistákéhoz képest, ahol (jó esetben) 25% lány figyel és jegyzetel, 50% valamivel elvan, esetleg bambul vagy a következő órán írandó ZH-ra készül és van 25%, aki látványosan lesz*rja az egészet és a szomszédjával dumálgat, kulturáltabb esetben alszik.

Környezetgyógyítás címén a környezettoxikológiában használatos tesztorganizmusokról és néhány talajremediációs (talajgyógyításos) esettanulmányról volt szó, például megismerkedtünk a ciklodextrinnel (cukormolekulákból álló, henger alakú, belül víztaszító, kívül vízkedvelő, nano méretű vegyület), a fitostabilizációval (növényekkel történő szennyezőanyag megkötés) és a vörösiszap talajjavító hatásával.

A show fokozására egy nagy zöld környezetgyógyító dobozból sorban előkerültek a tesztorganizmusok, agyógyítódoboz_res.jpg ciklodextrin, a szennyezett talajok és a bányászati meddőanyagok, valamint a talajjavításra használható hulladékok. A bátrabbak kinyitották a Collembolákkal (apró ugróvillás, ezáltal bizony ugráló) teli dobozt, beleszagoltak a transzformátorolajjal szennyezett talajba (szakszerűen, óvatosan meglegyezve, ahogy kémia órán tanulták), örültek, hogy közelről is látták a sokat emlegetett vörösiszapot és értetlenkedtek, hogy mi az érdekes a ciklodextrinen, amikor csak egy fehér por.

A „Legyél Te is biomérnök!” laborlátogatáson a környezettoxikológia szekcióban fehér köpenyes csinos lányok fogadták az érdeklődőket és megcsillogtatták tudásukat az Aliivibrio fischeri lumineszkáló baktérium és a Daphnia magna, avagy vízibolha kapcsán. Ez utóbbi például szűznemzéssel szaporodik és kedvező körülmények között csak nőstények vannak. Azonban nem kell aggódni! Ha rosszra fordulnak a körülmények, akkor tartós petéket raknak le, amiből fiúk születnek. Kedvenc videónkon a Daphniák születése látható, ahol mintegy kilökődnek az anyaállatból.

Az abszolút csúcs kérdés a hallgatóság részéről az volt, hogy mi történne, ha mi is lenyelnénk egy kis Aliivibrio fischerit (aki a kurtafarkú tintahal világító szervében él vele szimbiózisban), akkor vajon mi is világítanánk? Például a szemünk? Sikeres próbálkozást!

Szólj hozzá!

Címkék: oktatás környezettoxikológia világító baktérium

Kutatók éjszakája

2013.09.25. 16:57 fvikusz

Idén először kutatócsoportunk is részt vesz a Kutatók Éjszakáján. Megvallom, még sosem voltam és rögtön előadóként megyek!

Az előadás "Környezetgyógyítás a gyakorlatban" címmel szeptember 27-én 16:00-16:50-ig lesz meghallgatható a BME Ch. épületének alagsor 21-es termében. Bár a helyek már beteltek, de a "kutatokblog" jelszóval érkezőket igyekszem becsempészni az előadásra! Az előadásról további info itt.

A tanszék fiataljai emellett laborlátogatást szerveznek "Legyél Te is biomérnök" címmel az érdeklődők számára, egy-két szabad hely még akad! Lesz élelmiszer érzékszervi vizsgálat, kenyérsütés, környezettoxikológiai tesztorganizmusokkal barátkozás (végre mindenki kiválaszthatja a saját kedvenc tesztorganizmusát) és 3D-s röntgenképek. További info itt.

Ajánlom ezt a remek programot kicsiknek és nagyoknak egyaránt!

Szólj hozzá!

Címkék: oktatás környezettoxikológia

Ez miért nem nekem jutott eszembe?

2013.08.23. 12:55 fvikusz

A kutatócsoporton belül gyakran küldünk egymásnak érdekesnek tartott cikkeket a kutatási területünk kapcsán.20130814-biobulb-bioizzo4_crres.jpg Legutóbb egyik kolléganőm egy kis hírt küldött át, melyben világító baktériumból csinálnak villanykörtét (a hír itt). Ekkor szinte egyszerre kiáltottunk fel: „Ez miért nem nekünk jutott eszünkbe?”.

Kutatóként dolgozva sokszor érzi ezt az ember, ha egy izgalmas felfedezésről, vagy jó ötletről hall. A másik fele az, amikor az ember kitalál valamit, elképesztően örül és büszke magára, aztán utána olvas, és 99,9%, hogy már valaki valahol megcsinálta előtte. Ekkor persze tovább gondolkozik az ember, hogy hogyan is csinálták, meg lehet-e ismételni, vagy másképp, akár jobban megcsinálni.

De visszatérve a világító bacis villanykörtére: a kezdeti lelkesedés után rögtön jönnek a kétségek, hogy ezt nem is lehet megcsinálni, mert:

  • Meddig működik egy ilyen? Áhá, napokig, vagy akár hónapokig.
  • Na de hogyan tartják fenn a baktériumokat? Áhá, táptalajon.
  • De mi van, ha elfogy a táptalaj? Meg egyáltalán, hónapokig világít? Nekünk a világító baktériumaink intenzíven csak pár órát világítanak.
  • Ja igen, egy teljes baktériumközösséget, kis ökoszisztémát hoznak létre, ahol megvalósul az elemek körforgása, a hulladékból újra tápanyag lesz.
  • Hm, lehet, hogy meg lehet csinálni. De izgi.

És ekkortól az ember drukkol, hogy sikerüljön. 

Akinek kedve van, támogathatja is a kutatást, amit három hallgató! folytat a Wisconsini Egyetemről.

(a kép forrása: Wisconsin Institute for Discovery)

Szólj hozzá!

Címkék: világító baktérium

Ízek és illatok a laborban

2013.07.27. 10:28 fvikusz


húslé-agar_cr2_res.jpgLegjobban szeretem a laborban a húslé-agar ízét is illatát. A húslé-agar egy általános táptalaj, a baktériumok és a gombák egy jó része kinő rajta. (Az agaragar tengeri vörösmoszatokból nyert poliszacharid-keverék, sűrítő- és gélképző anyag, mely segítségével a mikrobiológiában használt szilárd táptalajok készíthetőek el.) Megenni persze nem szokás, legalábbis emberek által nem, de a táptalaj úgy készül, hogy a megfelelő alapanyagokat, azaz húskivonatot (hm, igen, jobb nem tudni, hogy miből készül), glükózt, peptont (fehérjékből képződő lebontási termék) és NaCl-ot, valamint az agart némi vízzel összemérjük és feltesszük főni, hogy a szilárd agar felolvadjon. Amikor az agar felolvadt, egy üvegpipettával 10 ml-enként szétosztjuk kémcsövekbe az egészet. És itt jön a kulcspillanat, amikor a műhúsleves íze a gőzökkel az ember szájába kúszik, illata az orrot ingerli. Számomra valamiért az évek során megnyugtatóvá és otthonossá váltak ezek az ízek és illatok.
Aki laborban dolgozik, annak mindenképpen lesz egy furcsa kötődése az ottani szagokhoz. Anyukám évekig kórházi laborban dolgozott, most, ha bejön hozzám az egyetemre rögtön megjegyzi, hogy hm, de jó ez a kis laborszag, pedig nekem már fel sem tűnik. Valószínűleg a vegyész- és biomérnöki tanulmányok kezdetén a BME Ch épülete is egy végtelenül bűzös valami volt, amihez aztán villámgyorsan hozzászokik az ember szaglószerve.
Legmagasabb szinten az illatok felismerését egy gyógyszergyár mikrobiológiai laborjában dolgozó volt kolléganőm végzi, aki, ha a férje beteg, csak megszaglássza az arcát (orrát), és meg tudja mondani, hogy éppen milyen bakteriális fertőzése van!
Akit érdekel, hogy mire is lehet például a húslé-agart használni, a KÖRINFÓ-n lesse meg.

Szólj hozzá!

Címkék: labormunka

A férfierő hiánya

2013.06.27. 16:10 fvikusz

ASA inditas_crres.jpgValahogy úgy alakult, hogy a kutatócsoportunkban csak nők vannak (összesen kilencen). Mondhatnánk, hogy ez a biomérnök és környezetmérnök szakma elnőiesedése miatt van, vagy hogy egyáltalán több nő (58%) tanul a asa inditas 2 res2.jpgfelsőoktatásban és a szellemi foglalkozásúak 66%-a nő (forrás: borsa.hu). De az is lehet, hogy a labormunka és főként a környezettoxikológia valahogy női agyat, bele(együtt)érzést és könnyed precizitást igényel (magyarázatért lásd a korábbi bejegyzéseket).

Néha betéved egy-egy diplomázó hallgató fiú, akikre lecsapunk. Van, aki bírja, többen inkább elmenekülnek. Pedig néha igencsak jól jönne a férfierő, legfőképpen:

  1. Szabadföldi kísérletek indításakor, amikor talajt kell ásni, adalékanyagot hordani és bekeverni, növényeket ültetni, locsolni. Mindezt lehetőleg nyáron 38 °C-ban, tűző napon, mert addigra teremtődik meg minden feltétel az indításhoz.ASA_kísérletekA_62_crres2.jpg
  2. Mintavételnél. Legyen az talajásás vagy a liziméterekről (magyarázatért szintén lapozz csak lejjebb, hiába, rendszeresen kell olvasni a blogot) lefolyó és 20 literes kannákban gyűlő víz kiöntése. Lehetőleg úgy, hogy a vízzel teli kannát 2 m-re fel kelljen emelni és egy gyűjtőedénybe önteni a tartalmát.
  3. A minták egyetemre szállításakor. Itt az első kihívás a portás, akinek könyörögni/hízelegni kell, hogy a nehéz minták miatt hagy álljon be a kocsi az egyetemudvarra a Ch épület háta mögé. Na jó, itt pont jól jön egy kis női báj. Második kihívás azonban a minták bevitele az épületbe. Mert hát éljen az akadálymentesítés, ami úgy néz ki, hogy kislépcső fel, ajtó, nagylépcső le, ajtó+küszöb. Ez aztán a mulatság. Sokan értetlenül állnak és nézik, hogy vajon miért nők cipelik le a kocsinyi mintát, a jobbak felajánlják a segítségüket, de néha nincs mit tenni, el kell kapni néhány fiatalembert, félredobni a női egyenjogúságot, és lecipeltetni velük a szajrét.

Szólj hozzá!

A rettegett államvizsga

2013.06.25. 18:25 fvikusz

Az államvizsga szó önmagában is nyomasztó, főleg annak, aki még előtte van. Aki már túl van legalább egyen, annak nem kevés megkönnyebbülés érzése is kötődik a dologhoz.

Idén átléptem az egésznek a másik oldalára titkárként. Furcsa világ ez, valahogy megszállja az embert az ünnepélyesség érzése, hogy tényleg végső megmérettetés, ezért tanult az ember 3,5-5,5 (esetenként 10) évet stb. Kicsit olyan, mint az érettségi, amikor az ember szellemileg valóban a toppon van, eddigre viszont kellemesen lehasználta magát az egyetemi évek alatt és kicsit szakbarbárrá is vált.

A legnehezebb dolog az államvizsgán a bukás. Mert hát ha már egyszer ennyit tanult az ember, ennyi zh-t, vizsgát végigcsinált, akkor pont most? Eddig el sem tudtam képzelni, de tényleg van olyan, hogy egyszerűen nem megy egy tétel, és akkor már semmi más nem megy, és a vizsgáztatónak nincs mit tennie. A többieknek marad a pár napos „föld fölötti lebegés”.

Szólj hozzá!

Címkék: oktatás

süti beállítások módosítása