A szorgalmi időszak végének közeledtével eljön a ZH javítás (illetve ZH írás – nézőpont kérdése) időszaka. Jelentem, ez nem csak a hallgatóknak, de a tanároknak is megterhelő. Jó ZH-t javítani könnyű, csapnivaló ZH-t javítani nagyon könnyű. Legrosszabb az, amikor valaki ír értelmes dolgokat is és mellé becsempészve teljesen értelmetleneket, ezt még nehezebb kibogarászni. Néha kreatív hallgatók az embert el is tudják bizonytalanítani, hogy új ötletüknek vajon lehet-e valóságalapja, vagy teljes tévedés. Ilyenkor egy google kereséssel legtöbbször kizárható pl. a kitalált talajkezelési technológia megvalósíthatósága.
Kicsit szomorú az, amikor jó pár év középiskolai kémia tanulás után, és most nem azokra célzok, akik utána életükben nem használják semmire a kémiai tudásukat, de pl. örökre bevágták piros fogalomként, hogy a pH a hidrogén-ion koncentráció negatív logaritmusa, vagy hogy az elektronok az alhéjakon úgy helyezkednek el, hogy közülük minél több legyen párosítatlan, szóval mindezek után még mindig nem tudják helyesen leírni azt, hogy pH (hanem úgy hogy „Ph”), illetve úgy gondolják, hogy a fémek negatív töltéssel rendelkeznek. Egyébként az előbb említett Hund-szabály kapcsán valószínűleg egész életemben arra a kistanárra fogok gondolni, aki úgy magyarázta ezt a jelenséget, hogy ha az emberek felszállnak a buszra, akkor mindenki igyekszik úgy leülni először a páros székekre, hogy lehetőleg egyedül üljön. A BME-re járás alatt a 47-49-es villamosra továbbfejlesztett változat, hogy először a menetirányba néző székekre ülnek le az emberek és csak később töltik fel a háttal ülős székeket. Tényleg, figyeljétek meg!
Idén számomra a csúcs az a definíció volt, hogy a ”reaktív résfal a sejtfalon keletkező rés, amelyen a DNS ki és beáramolhat; transzportáció elengedhetetlen eleme.” Valószínűleg itt a transzformációval (idegen DNS sejtbe juttatása és beépülése a genomba) történt egy kis keveredés, minden esetre elég extrém magyarázat, tekintve, hogy a reaktív résfalak (angolul permeable reactive barrier, PRB) olyan falak, melyeket a talajba süllyesztenek a szennyezett talajvíz áramlási irányába. A fal valamilyen reaktív töltettel (pl. nulla vegyértékű vassal vagy szerves anyaggal) van megtöltve, melyen a szennyezőanyagok megkötődnek/kicsapódnak stb., a szerves anyagok le is bomolhatnak, minden esetre a fal túloldalán a megtisztított, szennyezőanyag mentes talajvíz távozik. Van egy ilyen pl. a Mecseki Uránbánya területén is, ahol az uránt távolítják el a vízből. Angliában (Shilbottle, Northumberland) jártam is egy ilyennél, ahol egy meddőhányóról szivárgó savas és nagy fémtartalmú csurgalékvíz kezelésére használják. A lelkes mérnökök számára kicsit csalódás lehet, mert a felszínen semmi sem látszik, csak néhány figyelőkút teteje. Talán éppen ezért ilyen menő technológia, esztétikai látványra is jó, a teteje füvesíthető, a víztisztítás a föld alatt zajlik. Ugyanakkor a töltet egy idő után megtelik/elhasználódik, akkor cserélni kell.
Végére egy pozitív gondolat szintén az egyik hallgatótól: „Az állat trágyázza a talajt, amiért a talaj tápanyagot ad az állatnak.” Ha nagyon belegondolunk, végülis igaz. Még közbe van iktatva pár mikróba és néhány növény.
Képek forrása: reaktív résfal: www.perebar.bam.de, shilbottle-i PRB: www.ncl.ac.uk
