HTML

Egy fiatal kutató hétköznapjai

Ez a blog egy fiatal kutató(nő) hétköznapjait mutatja be néhány érdekességgel megfűszerezve. Nem szól tudományos cikkek elemzéséről vagy elméleti tudományról, ellenben szól a valódi hétköznapokról kifejezetten nem kutatóknak és egy kicsit a kutató-palántáknak.

Támogató

A blog a TÁMOP 4.2.4.A-1 kiemelt  projekt  keretében meghirdetett ösztöndíj-támogatásnak köszönhetően valósult meg, a magyar állam és az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával.

Friss topikok

Hogyan tartsuk életben a tesztoganizmusainkat?

2014.07.31. 18:13 fvikusz

Egy környezettoxikológiai teszt kivitelezéséhez szükség van ÉLŐ tesztorganizmusokra. Könnyű őket megölni, nehezebb őket boldogságban és szaporaságban fenntartani. Emellett egy jó teszthez az sem árt, ha a tesztorganizmus megfelelő érzékenységgel rendelkezik. Lássuk, hogyan is működik az életben tartás!

1. Egyszerű dolgunk van a növényi magokkal. Ezeket általában gyógynövény, bio vagy vetőmag boltban lehet beszerezni. Ezután le kell ellenőrizni, hogy megfelelően nagyra nőnek-e valamilyen kontroll oldaton (pl. csapvíz vagy speciális összetételű fenntartóvíz) vagy talajon (pl. szennyezetlen erdőtalaj) és hogy érzékenyek-e a szennyezőanyagokra (pl. egy standard fémoldatra vagy szerves anyagot tartalmazó oldatra). Néha sajnos ez nem teljesül, egyik évben pl. olyan rossz volt a mustártermés, hogy csak satnya kis növények fejlődtek ki bármilyen eredetű maggal is próbálkoztunk.

Termosztát állatokkal_res.jpg2. A vízben élő tesztorganizmusokat fenntartóvízben (pl. kiforralt csapvízben) kell nevelgetni megfelelőDaphnia_magna_BME_0_res.jpg termosztált hőmérsékleten és programozott világítás mellett (lásd balra). Ha jól érzik magukat, akkor pl. a Daphniák lelkesen szaporodnak, elkülöníthetőek a kismamák és a porontyok. Őket algával etetjük, és ha jóllaktak, akkor átlátszó testükben a tápcsatornában látszik a zöld színű alga (lásd jobbra).

3. A békalencséket nagyobb üvegmedencékben tartjuk fent, és időről időre új vízbe kell áthelyezni egyenként a szebb példányokat egy speciális eszköz segítségével, különben bealgásodnak és elrohadnak.

4. Egyszer voltak nematódáink (elég csúnya kis férgecskék), akik rozsliszten szerettek lakni, míg egyik nyáron elfelejtődtek a termosztát mélyén és meghaltak szegények.

5. A Collembolák kis ugróvillás ősi rovarok, akik fehér színűek, ezért aztán a legjobb őket egy fekete színű (aktív szénnel kevert) gipszlapon fenntartani. Egyszerűek, mert csapvizet isznak és a süteményekbe teendő élesztőt eszik.

6. Kedvenceim, a Tetrahymenák peptont (fehérjékből pepszin hatására képződő amorf lebontási termék) és élesztőkivonatot tartalmazó tápoldatban szeretnek lakni (vagy nincs más választásuk, mondjuk így). Mi nem szeretjük, hogy különböző baktériumokkal szeretnek néha együtt élni, nemrég világító tenyészetet sikerült létrehozni, ami nagy valószínűséggel a Pseudomonas fluorescens baktériumnak volt köszönhető.

7. Aliivibrio fischeri. Ő külön világ. Valójában a forgalmazó cégek célja, hogy az ember minden egyes mérés előtt bontson fel egy új ampullát, ami jó sok pénzbe kerül, de nekünk legtöbbször sikerül őket fenntartanunk egy ú.n. fototápban. A hangsúly a legtöbbszörön van, mivel nagyon kis érzékeny jószágok, és a fototápnak akár már egy komponensnyi változását (pl. elfogy a pepton és újat vesz az ember) is megérzik és visszautasítják a szaporodást.

Talán itt érdemes visszautalnom, hogy bizony, a tesztorganizmusoknak lelke van. És bonyolult.

Szólj hozzá!

Címkék: környezettoxikológia

A bejegyzés trackback címe:

https://kutatok.blog.hu/api/trackback/id/tr946562917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása