Avagy: Hogyan legyél környezetgyógyító és környezettoxikológus?
Különleges élmény volt a Kutatók Éjszakáján előadást tartani. Már előtte kiderült, hogy egy egész középiskolás osztály vár az előadásra, kiknek vezetője kolléganőm és bájos segítőtársam volt kémiatanárnője. Ez egy kicsit ránk tette a nyomást, de aztán megráztuk magunkat és belevágtunk.
Egészen meglepő volt az iskolások figyelme és érdeklődése az egyetemistákéhoz képest, ahol (jó esetben) 25% lány figyel és jegyzetel, 50% valamivel elvan, esetleg bambul vagy a következő órán írandó ZH-ra készül és van 25%, aki látványosan lesz*rja az egészet és a szomszédjával dumálgat, kulturáltabb esetben alszik.
Környezetgyógyítás címén a környezettoxikológiában használatos tesztorganizmusokról és néhány talajremediációs (talajgyógyításos) esettanulmányról volt szó, például megismerkedtünk a ciklodextrinnel (cukormolekulákból álló, henger alakú, belül víztaszító, kívül vízkedvelő, nano méretű vegyület), a fitostabilizációval (növényekkel történő szennyezőanyag megkötés) és a vörösiszap talajjavító hatásával.
A show fokozására egy nagy zöld környezetgyógyító dobozból sorban előkerültek a tesztorganizmusok, a ciklodextrin, a szennyezett talajok és a bányászati meddőanyagok, valamint a talajjavításra használható hulladékok. A bátrabbak kinyitották a Collembolákkal (apró ugróvillás, ezáltal bizony ugráló) teli dobozt, beleszagoltak a transzformátorolajjal szennyezett talajba (szakszerűen, óvatosan meglegyezve, ahogy kémia órán tanulták), örültek, hogy közelről is látták a sokat emlegetett vörösiszapot és értetlenkedtek, hogy mi az érdekes a ciklodextrinen, amikor csak egy fehér por.
A „Legyél Te is biomérnök!” laborlátogatáson a környezettoxikológia szekcióban fehér köpenyes csinos lányok fogadták az érdeklődőket és megcsillogtatták tudásukat az Aliivibrio fischeri lumineszkáló baktérium és a Daphnia magna, avagy vízibolha kapcsán. Ez utóbbi például szűznemzéssel szaporodik és kedvező körülmények között csak nőstények vannak. Azonban nem kell aggódni! Ha rosszra fordulnak a körülmények, akkor tartós petéket raknak le, amiből fiúk születnek. Kedvenc videónkon a Daphniák születése látható, ahol mintegy kilökődnek az anyaállatból.
Az abszolút csúcs kérdés a hallgatóság részéről az volt, hogy mi történne, ha mi is lenyelnénk egy kis Aliivibrio fischerit (aki a kurtafarkú tintahal világító szervében él vele szimbiózisban), akkor vajon mi is világítanánk? Például a szemünk? Sikeres próbálkozást!