Mostanában két talajos témájú előadást is tartottam, így volt időm ismét újra elmélyülni a talajtanban és a talajok aktuális helyzetében. Jó dolog egy-egy témát évente egyszer elővenni, amikor a megfelelő tantárgy keretében leadja az ember, és feleleveníteni (vagy amíg nem rögzül a százéveugyanaztadomlemindenórán tudásanyag, addig szinte újratanulni) a legfontosabb dolgokat, kibogarászni a hülye elnevezéseket és utánajárni, hogy pl. a talajvédelem kapcsán mi történ az elmúlt egy évben a világban. Ennek kapcsán néhány érdekesség:
1. Vicces (és megjegyezhetetlen) szavak
A talajtanban van egy-két olyan elnevezés, ami normális ember számára megjegyezhetetlen, ugyanakkor viccesen is hangzanak. A teljesség igénye nélkül a kedvenceim:
No.1. Szolonyec és szolonycsák. (Az orosz sol – só és chak – sós terület szavakból, illetve az etz – erőteljes szóból.) Az elnevezések a szikes talajokhoz kapcsolódnak. A szikesedés során a vízben oldódó sók felhalmozódnak a talajban. A sók közül a legnagyobb szerepe a nátriumnak van. A szolonyec talajokban a vízben oldható nátrium sók felhalmozódás a jellemző, míg a szoloncsák talajokban a nátriumion az agyagkolloidok felületére rakódik.
No.2. Podzolosodás. (Az orosz pod – alatt és zola – hamuszerű szavakból.) Ez az agyagásványok szétesését jelenti a talajban. Miért nem lehet így hívni?
No.3. Csernozjom. A legmisztikusabb. (Az orosz csornüj – fekete és a zemlja – föld szavakból.) Egy olyan talaj főtípus, amiben a humuszanyagok felhalmozódása, a kedvező, morzsalékos szerkezet kialakulása, a kalciummal telített talajoldat kétirányú mozgása a jellemző. Fekete földnek, vagy humuszföldnek is nevezik, jó termőképességű mezőségi talaj.
Nem csoda ez a sok orosz elnevezés (amit egyébként a világon mindenütt használnak), hiszen a talajtan egyik ősatyja Dokucsajev orosz geológus volt.
2. Élőlények sokasága a talajban
Ha a talajról beszélünk, a rajta élő növényeken kívül talán nem is olyan evidens, hogy mekkora élet zajlik benne. Az egyik órán megkértem, hogy két csapatban szedjék össze a hallgatók a talajban élő élőlényeket. A vicces fiúknál szerepelt a metróvezető és Tapsi Hapsi is. Emellett azért megjelentek az emlősök (természetesen a szurikáták – éljenek a rajzfilmek és a vakond), de legtöbben az ízeltlábúak voltak a listán: hangya, soklábú, termesz, ganajtúró, ugróvillások stb. Meglepő mindezek ellenére, hogy valójában a talajban legnagyobb tömegben a mikroorganizmusok fordulnak elő, ami százmillió-egymilliárd baktériumot is jelenthet grammonként. A mikroszkópikus gombák is ott vannak százezres nagyságrendben. A mikro- és mezofauna tagjai közül pedig a földigiliszták nyernek: ideális esetben akár 200 grammos négyzetméterenkénti tömeggel, és bár kisebb tömeggel, de a fonálférgek is százmilliós darabszámban jelennek meg egy négyzetméternyi talajfelületen.
3. Mennyi talaj romlik le, mennyit teszünk tönkre?
Bár az EU 2006-ban elfogadta a Talajvédelemről szóló tematikus stratégiát és a Talajvédelmi keretirányelv első olvasatát is 2007-ben, a tagországok azóta sem jutottak egyességre a talajvédelem kapcsán, így évek óta nincs egységes szabályozás (és talán nem is lesz?) a talajok védelmére az EU-ban. Ugyanakkor elrettentő adatok érkeznek a világból (EU 2012-es beszámoló), ami közül kettő kifejezetten szíven ütő:
- Évente 24 milliárd tonnával csökken a termőtalajréteg mennyisége a világon.
- Évente 0,8 milliárd tonna szén-dioxid szabadul fel csak a tőzeglápok lecsapolásából és a művelési ág megváltoztatásából.
Remélem hamarosan teszünk valamit a talajaink megőrzésért (is).
